A másik elmélet tulajdonképpen az elsőből fakad. Eszerint az evolúció során az ember tovább "tökéletesítette" azt, ami amúgy is kellemes. És közben "elveszett" az eredeti cél, szándéknak megmaradt viszont a szeretet és a közelség "szájon keresztül" történő kinyilvánítása. Azaz miért is kellene lemondani a csókolózás oly hasznos és kellemes tapasztalatáról.
Azután van egy harmadik felvetés is, amely azt vallja, hogy a csókon keresztül két ember valóban "kóstolgatja" - kölcsönösen vizsgálja - egymást. Például vizsgálja azt, hogy genetikailag megfelelnek-e egymásnak, a "nyál íze" pedig arról ad felvilágosítást, hogy immunrendszerük harmonizál-e egymással. Az ember arra "ítéltetett", hogy kapcsolatot keressen és gondoskodjon az utódról. Ennek kapcsán a csók annak eszközévé vált, hogy mindehhez megtaláljuk az igazi partnert - vélekedett a bécsi egyetemi professzor.
. Elisabeth Oberzaucher szerint azonban nem szabad csupán ennek alapján ítélni, hanem az "összképet" kell tekinteni. Bárhogy is van, azért a csók mégis csak egy csók, és ha két ember között minden más "stimmel", akkor nem annyira drámai, ha a csókolózás nem éppen a legtökéletesebb - vélekedett a szakértő, aki az egész "műveletet" egyfajta információcsereként is jellemezte.
Végezetül beszámolt arról, hogy az emberek az egész világon csókolóznak. Igaz, ott vannak például az eszkimói inuitok, akik mindezt az orrukat egymáshoz dörgölve teszik, de ugyanolyan boldogan, mint a "hagyományos" módszer követői.
Persze előfordul az is, hogy az első csóknál nem minden klappol
